A Google Project Suncatcher nevű kutatási programja azt vizsgálja, alkalmas lehet-e az űr nagyobb léptékű gépi tanulási infrastruktúra működtetésére. A vállalat első prototípus-műholdja a SpaceX Transporter-18 közös startján, a Planettel együttműködésben állhat pályára.

Három fontos műszaki kihívás

A küldetés során azt mérik, hogyan viselik a Google Tensor Processing Unit, vagyis TPU chipjei az indítás rezgéseit, a gyorsulást, az űrbeli sugárzást és a hőmérsékleti szélsőségeket. A rakéta alacsony Föld körüli pályára vezető útja körülbelül tíz percig tart, az űreszközt pedig az indítás alatt a gravitációs erő tízszeresét elérő terhelés érheti. Egyes alkatrészeknél 50–100 g-s erőhatással is számolnak.

A Google tájékoztatása szerint a Trillium TPU-kat a Kaliforniai Egyetem davisi Crocker Nukleáris Laboratóriumának protonnyalábos létesítményében is vizsgálták. A kezdeti eredmények alapján a chipek olyan sugárzási összdózist is elviseltek, amely meghaladja egy ötéves űrmisszió várható terhelését.

A hűtés külön problémát jelent, mivel vákuumban nincs légáramlás. A vállalat hőcsövek és hősugárzók kombinációjával kísérletezik, a rendszert pedig termikus vákuumkamrában tesztelte.

Műholdakból álló rendszer lehet a következő lépés

A későbbi elképzelések szerint több műhold klaszterekben dolgozna, és lézeres kapcsolaton keresztül kommunikálna egymással. A Google nagy sávszélességű, rövid távolságú összeköttetést fejleszt; ennek működését két műhold pályára állításával 2027-ben tesztelnék. A mostani küldetés célja annak felmérése, mi működik, és milyen hibák merülnek fel a további fejlesztések előtt.